2. fejezet

Mire felébredtem, már késő délelőtt volt. Igaz, így sem magamtól ébredtem, hanem Shannon rázott a karomnál.
 - Bonni, támadj fel!
Nem nagyon érdekelt, de végül kinyitottam a szemem. Shannon már fel volt öltözve, én pedig próbáltam kivenni a pólóján látható nagy betűkkel írt feliratot. Egy idő után sikerült: MUDDAFUGGA. Jellemző...  Ez volt a kedvenc szava.
- Áruld már el - morogtam -, hogy minek kellett szombaton ilyen korán felkelteni!
- Csak viccelsz. Ugye? Te komolyan elfeljetetted a koncertünket! Még Syn-ék is fellépnek! - Shannon vérig volt sértve. Szuper! Most kell majd valahogy kiengesztelni.
- Bocs, én... kicsit még álmos vagyok, szét vagyok csúszva, meg ilyenek, tudod... - pislogtam rá, de még mindig dühösen nézett.
- Ezt megjegyeztem. - Leült mellém, majd bekapcsolta a tv-t. Elkezdett valami sorozatot bámulni, közben hozzátette: - Háromkor indulunk majd.  Most van tizenegy.
Bólintottam egyet. Egy darabig csak bámultam én is a tv-t, majd széles vigyor terült el az arcomon egy isteni ötlet miatt.
- Én leszek a sminkesetek - néztem rá Shan-re, aki ijedten bámult vissza rám. - Jó ötlet, nem?
Shannonból kitört a nevetés. Mikor végre levegőhöz bírt jutni, gúnyosan szólalt meg.
- Ó, nagyszerű! Neked aztán tényleg nagyon jó kézügyességed van, de komolyan. Hogy is volt legutoljára... talán halloweenkor? Alkoholos filccel festettél engem ki, mert összekeverted a szemceruzával. 12 órán keresztül az arcomról vakartuk le azt a szart! - újra elnevette magát. - Egyáltalán hogy keverhetted össze azt a két nagyon különböző dolgot?
- Ne nevess! Egyszer volt, egy szerencsétlen baleset, de többé nem fordul majd elő. Lécci, lécci, hadd én fesselek ki titeket! - könyörögtem nagy, bociszemekkel.
Sajnos Shannonnál ez kevésbé vált be, mint ahogy Jarednél szokott.
- Nem! - jelentette ki, majd felállt, lekapcsolta a tv-t és elment.
Sértődötten néztem utána.
Hát jó! Ha Shannon nem engedi, akkor Jared. Ha Jared sem engedi, akkor Tomo. Ha ő sem engedi, akkor jön Matt és Syn. Ha pedig megengedi valamelyik, Shan is megfogja látni, mennyit javultam halloween óta, és ő is megengedi. Mindenképpen sikerül majd a tervem.



Délután 3-kor elindultunk, igaz egy kis késéssel nekem hála. Kicsit sokáig válogattam a ruháimat. Elhúzódtak a dolgok.
Két óra utazás után megérkeztünk. Hatalmas volt a hely, hatalmas volt a színpad, és hatalmas volt a kajálda is, ami egy utcában volt a koncerthellyel. Természetesen Tomo, Jared és  Shannon berángattak magukkal, befaltak minden, majd elégedetten távoztak velem.
Hiába vártam Matt-et és Syn-t, nem jöttek... vagyis nem találtam őket.
Hétkor pedig nekikezdtem a tervemnek: Jaredet rászedni, hogy kisminkelhessem.
Bementem az öltözőjébe, ahol szokás szerint a haját igazgatta egy nagy tükör előtt, hogy minél kócosabb hatást keltsen. Volt rajta még egy lenge, ujjatlan póló, egy fekete farmer, valamint sötétkék converse-es cipő. Elcsodálkoztam: ritkán láttam rajta Converse-t.
Gyorsan összeszedtem magam, s belevágtam.
- Nahát, jól nézel ki - vigyorogtam. - Olyan Jaredes.
- Kösz, Bonni - mosolygott rám a tükörben, én pedig közeledni kezdtem, nagyon óvatosan.
- Szóval... ki a sminkes? - kérdeztem.
- Nincs, jelenleg. Csak a sminkesdoboz van itt.
Ez jó jelnek tűnt.
- Mit szólnál, ha esetleg én festenélek ki? Egy különleges sminket akartam neked. Na? - Jared szerencsére nem tudott a sminkes bakimról, így sok esélyem volt.
- Persze, felőlem - egyezett bele könnyen.
 Fellélegeztem, majd felvettem a dobozt a földről.
 Tíz perc múlva viszont már látszódni kezdtek a jelek, amik arra figyelmztettek, hogy azonnal hagyjam abba a mázolást: a smink elkenődött, itt-ott le se jött, volt, hogy fehérrel akartam enyhíteni a sok feketét... ami nagy hiba volt, Jared úgy nézett már ki, mint Joker.
 Kopogtak. Én gyorsan felkeltem és megparancsoltam Jarednek, hogy ne nézzen tükörbe.
 Mikor kimentem, becsuktam magam mögött az ajtót: így senki nem láthatja Jaredet. Szerencsére azonaban csak Matt és Brian volt, akik egyfolytában csak röhögtek.
 - Kitalálom - sóhajtottam -, be vagytok állva. Igaz? Mennyit szívtatok?
 Matt szólalt meg, könnyes szemekkel a sok nevetéstől. Syn a földön fetrengett a semmin nevetve.
 - Hoztunk neked is, nyugi - hadarta, majd elémtartotta a kezét, amiben egy adag... nem tudom milyen drog volt.
 - Épp sminkelek valakit...
 - Tejóég! - Syn felvisított a földről. Ő tudta a történetemet. - Ki az áldozat? Baszki, képzelem, hogyan néz ki.
 - Jared, és most nem kérek anyagot, kösz.
 Matt azonban az orrom alá tartotta, én pedig beleszívtam egy kicsit.
 - Cseszd meg, Matt! - üvöltöttem. - Egyáltalán mi ez?
 - Tudjam én? A lényeg, hogy jó egy kicsi belőle a koncert előtt. - Matt újra röhögni kezdett, Syn pedig követte a példáját.
 - Idióták! - ütöttem meg Matt-et. Ám a drog mintha máris hatni kezdett volna: én is nevetni kezdtem. Igen hangosan. - Na jó, én visszemegyek!
 Azzal bementem Jaredhez, s mikor megláttam, újra kitört belőlem a nevetés. Ő pedig a szemét forgatta.
 - Bepiáltál?
 - Matt az oka, véletlenül beleszívtam a cuccba - vihogtam.
 - Aha...
 - De várj, befejezem a smineket!
 Újra nekiálltam, és egyre csak rontottam a helyzeten. Ráadásul alig bírtam levegőt kapni.
 - Jared, azonnal gyere! - rontott be Tomo. - Kezdődik a koncert. - Megállt, majd elszörnyedve nézett. - Ugye nem így akarsz fellépni?
 Jared felpattant a tükörhöz. Mikor meglátta magát, mint Joker-féle kreálmány, üvöltözni kezdett velem.
 - A francba, Bonni! Ez most komoly? Istenem, hogy lehettem akkora barom, hogy hagyom magamat egy beszívott csajjal kifestetni magam?
 - A nagy része előbb kész volt - védtem az érdekeimet. Később rájöttem, hogy nem kellett volna.
 Jared elképedve nézte magát, majd felém fordult.
 - Hol a smink lemosó?
 Nem feleltem. Fogalmam sem volt. Talán mégcsak nem is volt lemosó.
 - Bonni, mondd, hogy van...
 - Nem tudom...
 Jared kirontott az öltözőből, én és Tomo követtük. Útközben még Shannon is becsatlakozott. Ijedten néztünk egymásra, amikor Jared mindenkinél arclemosóért könyörgött. Kevés sikerrel. Átszaladtunk Matt és Synékhez is. Matt végre magához tért és normálisan válaszolt, Syn viszont Jareden röhögött egész végig, azt ordibálva, hogy "vigyázz, mert Batman elkap!".
 - Bocs, de mi sosem tartunk ilyet - vont vállat Matt, Jareddel beszélgetve, aki inkább Synnel törődött: majdnem neki rontott.
 - Ugye Bonni csinálta, igaz? - kérdezte Shannon.
 - Igen, én... - vallottam be. - Nem számítottam rá, hogy ez lesz. Sajnálom.
 - A 'sajnálom' nem segít most - válaszolt Jared dühösen. Majd a röhögő Syn felé fordult. - Te pedig igazán magadhoz térhetnél végre.
 Csendben, tehetetlenül vártam. Igyekeztem láthatatlanná válni.
 - Király! - Szitkozódott hirtelen Shan. - Máris tíz percet késtünk ezzel. Bon, ajánlom, hogy valamivel kiengesztelj minket, mert amit most műveltél, az katasztrófa.
 - De most komolyan emberek - vágott közbe Syn -, mért nem mész fel így, Jared? Tök poén, egy jót nevetnének az emberek.
 - Hogy hülyét csináljak magamból mindenki előtt?! Nem, Brian, nem fogok rád hallgatni! Ez baromság, én egy normális koncertet akarok adni az embereknek, nem parádézni Jokerként!
 Tomo szólalt meg.
 - Szerintem meg igaza van Synnek. Poén az egész. Az emberek meg nevetnek egy jót.
 - Akarod, hogy kisminkeljelek titeket is? - ajánlottam föl komolyan. - Legalább még nagyobb poén lenne.
 - Ja, az tök cool lenne! - Syn újra röhögőgörcsöt kapott. - Elképzeltem azt a helyzetet. Bazdmeg, ez haláli!
 Egyikünk se találta viccesnek. Jared felsóhajtott, majd rám nézett.
 - Feljössz velem a színpadra. Nem érdekel, mit mondasz! Jössz! - megragadta a karomat, s elindultunk     Shannonnal a színpad felé.
 Elfogott a rettegés: vajon mit akarhat?
 Felmentünk a színpadra, ahol Jared a mikrofon elé állt. A tömeg üvöltött és nevetett Jared kinézetén, majd ő is mosolyogni kezdett. Shannon eközben leült a dobok mögé felkészülni, Tomo pedig megfogta a gitárját.
 - Emberek, bemutatom nektek BONNIT! - mutatott rám, mikor a nevemet ordította. - Ő készítette a sminkemet. Egy igazi tehetség. Ma este ő fog velünk gitározni, hogy bemutassa: nem csak a sminkeléshez ért. Tomo, add azt a gitárt oda Bonninak! Eljátszuk az Echelont vele!
 Tétován átvettem Tomo-tól, aki sok szerencsét kívánt. Megköszöntem, és rögtön elkezdtem felidézni magamban, hogyan is volt az Echelon. Majd elkezdtük.
 Sikeresen tudtam mindent. A tömeg is üvöltött, én pedig élveztem a pillanatot, elkezdtem hülyülni Jareddel.      Végül belenevetett az énekbe, majd mikor végeztünk mindketten meghajoltunk. Átadtam vissza Tomonak a gitárját, majd a színpad mögött Syn várt engem, és megtapsolt.
 - Nagyon tehetséges vagy! Jól csináltad! Bár furcsa volt téged a színpadon látni.
 - Igen. És nagyon élveztem. De Tomo az igazi, nem én.
 Syn mosolygott, de nem válaszolt. Ő elindult vissza az Avenged Sevenfold-hoz, én pedig maradtam nézni Jaredéket, amint egy felejthetetlen koncertet adnak. Persze jó párszor még elnevettem magamat Jared láttán.