1. fejezet

Csöngettek.......

Összepakoltam a sötétlila táskámba, fölvettem a fekete bőrdzsekimet, majd a vállamra kaptam a táskám és elindultam kifelé. A tanár még hisztizett mögöttem, hogy hova a fenébe is megyek, de abszolút nem érdekelt, hogy mikor van vége az órának. Meg akartam szabadulni a barom osztálytársaimtól és az egész sulitól. Kimentem a kapunk és megláttam Jaredet. Jellemző, valahogy magassága miatt kitűnt a tömegből. Dús, barna haja (a legprofibb módon) fel volt zselézve. Mintha kócos lett volna - Imádtam. Ujjatlan pólója alól kilátszott izmos karja és fekete farmerje volt. 

 Szerencsére még nem vett észre, úgyhogy mögé lopóztam és a nyakába ugrottam. 

-Váááá-övöltötte, majd elkezdett nevetni és lerakott-Bazdmeg, te vagy a halálom-mondta, én meg jutalmul megöleltem és vele együtt nevettem.  Elindultunk a kocsija felé, ahol Shannon és Syn vártak minket a hátsó ülésen. 

Mint kiderült ez hülyeség, nem is vártak, hanem verekedtek egy fél darab rágóért amit a kocsi egyik fiókjából halásztak elő. Majd mikor megláttak minket kiugrottak a kocsiból

-Szia kislány- mondták, majd megöleltek. Miután sikerült őket lehámoznom magamról és levegőt vehettem, beültem a kocsiba, Jared mellé az anyósülésre. 

-És most mit csinálunk?-kérdeztem bociszemekkel Jaredtől.

-Mattet fölszedjük és utána hozzánk megyünk, tudod csak a szokásos pénteki összeruccanás-mosolygott Jared és beindította a kocsi motorját.

-Ja! Gondolom csak a szokásos Call Of Duty-zás és közben sörivás-sziszegtem, morcosan, de Jared jól tutta, hogy igazából imádom az ilyen estéket és imádok videójátékozni is csak, hogy hisztizni is szeretek.  Fölszedtük Mattet, majd miután megérkeztünk a lakásba ledobtam a cuccomat és bevágtam magam a kanapéba. Mindig meleg érzéssel tölt el, ha otthon vagyok. Eszméletlenül jól sikerült berendeznünk a skacokkal a közös lakást. Shannon dobja a nappali egyik sarkában volt és Jareddel a gitárgyüjteményük mellett. Nem volt semmi rendetlenség ami eléggé furcsán is hangzik, ha az ember 2 fiúval lakik együtt, de Jared tisztaság mániás volt így ez a probléma is meg volt oldva. Már lassan 2 éve, hogy ideköltöztem, mert annyira nem bírtam az otthoni levegőt mióta meghalt az öcsém szüleimmel állandóan veszekedtünk és csak a srácok voltak képesek megérteni. Már ők a családom, hálás vagyok, hogy a szüleim felneveltek, de a srácokat inkább érzem családtagoknak mint a szüleimet. Hetente azért egyszer, kétszer beszélünk telefonon, hogy minden okés és élek, lélegzem.  

Belépett Syn a nappaliba és behuppant mellém a kanapéra. Végignéztem rajta. A fekete haja fölállítva mintha áramütés érte volna, de igenis jól állt neki. Egy mély V kivágású fehér póló volt rajta és egy fekete farmer.

-Hogy vagy és mi volt a suliba?-kérdezte.

-Tudod, csak a szokásos, mint kiderült az osztálytársaim egyre nagyobb faszfejek lesznek ahogy telik az idő-válaszoltam neki. Valamiért nem jövök ki az osztálytársaimmal, szerintem irritálóak és amikor megmondtam az osztály ’legmenőbb’ csajának, hogy akkor se fogok pon-pon lány lenni, ha ettől függ az életem, mert szerintem undorító, megfordult és azóta nem szól senki sem hozzám. Nem mintha zavarna, sőt áldom az eget, hogy ilyen agyonszolizott csajokkal nem kell beszélgetnem, akiknek csak a mellméret fontos és, hogy hány pasival smárolt már. Komolyan ennél szánalmasabbnak már lehetetlen lenni?! 

-De inkább beszéljünk másról, tudod, hogy hogyan viszonyulok a sulihoz-dőltem le hosszában a kanapéra és Syn ölébe rakva a lábamat.

-Rendben-mosolygott, szerinte nevetséges vagyok amikor ilyen mérges vagyok pár senkire-mit szólnál, ha szólóznánk egyett?-kérdezte édesen mosolyogva.

-Oké-pattantam föl. Imádok Synnal szólózni, iszonyatosan gyorsan képes gitározni és én csak kicsivel vagyok lemaradva a tudásától ezért mindig büszke vagyok magamra, ha a gitározás után Brian azt mondja, hogy alig bírta tartani a tempót. Odamentünk a gitárokhoz én kiválasztottam a saját, szóló gitáromat amin fekete alapon piros pacák voltak szétszórva. Tavaly kaptam ezt a fiúktól a szülinapomra. Syn meg fölvette a sajátját ugyanis nálunk is tart egy saját gitárt az ilyen estekre. Elkezdtünk játszani, végre valamilyen lazítás és kikapcsolódás a valóvilágból. Jared meghallotta a konyhából, hogy gitározunk, berohant fölkapta a saját fekete gitárját amin egy saját keze által rajzolt griffmadár díszelgett. Majd Shannon is beállt a dobok mögé, Matt meg kerítet valahonnan egy mikrofont és énekelni kezdet. Az egész ház a mi tombolásunktól zengett és még nem is volt este.  Csak gitároztam, gitároztam és gitároztam és egyszer csak minden elhallgatott és egyedül szólóztam tovább, baromira tetszett amit játszottam bár magam sem tudom, hogy mi volt az. Majd végül abbahagytam, kifulladva.

-Ez szupervolt-lelkendezett Matt-Baromira ügyes vagy-mosolygott és megveregette a hátamat amitől a tüdőm majd ki köptem és természetesen amikor meglátta az arcom hatalmasat röhögött rajtam.

-Köszbazdmeg-mondtam, majd a legmagasabb húrt kezdem el birizgálni a gitáron, természetesen tökre ’véletlenűl’. Mire mindenki elkezdett könyörögni, hogy hagyjam abba mire kegyesen abbahagytam és most én voltam soron, hogy röhögjek rajtuk.

-Biztos, hogy nem akarsz gitáros lenni a Marsban?-kérdezte Shan.

-Tuti, hogy nem. Nem tudok közetek donteni, így egyik bandában sem leszek benne-mutattam rá-ez van és el kell fogadni.

-Ki kér pizzát?- kérdezte Jared kisfiús mosollyal.

-Barom!-nevettem-egyszerűbb lett volna, ha meg se kérdezed, csak rendelsz-bokszoltam bele a vállába.

Miután megjött a pizzánk és előkerült valahonnan némi sör, bár én azt se tudtam, hogy tartunk itthon, beültünk a kanapéba és elkezdtünk a videójátékkal játszani. Természetesen az lett a vége, hogy valakitől elkunyiztam  a konzolt így én folyamatosan játszottam és a fiúknak kellett cserélgetniük egymás között.

Fél egy körül fölálltam odaadtam Mattnek a konzolt mert neki éppen üres volt a keze és elindultam a fürdőszoba felé. Lezuhanyoztam, majd visszamentem a fiúkhoz és beültem az egyik egyszemélyes fotelba magamköré csavarva az egyik takarót és néztem ahogy játszanak.  Aztán bealudtam.