3.fejezet

Te jó ég, te jó ég, te jó ég!!! Őrülten rohangásztam körbe, körbe a lakásban miközben a tanszereimet próbáltam belegyömöszölni a táskamba. Fél nyolc van és hétfő. El fogok késni. Berontottam Jaredhez aki még mindig aludt és elkezdtem ráncigáni a karját, hogy keljen fel.
-Bonni, basszus-fordult meg a másik oldalra ezzel tudatva velem, hogy leszar akarmit is csinálok vele. Persze neki könnyű nem kell suliba mennie. Duzzogva vonultam át Shan szobájába hátha nála nagyobb sikerem lesz. Tévedtem. Miután megpróbáltam fölkelteni, elküldött melegebb éghajlatra. Végül arra jutottam, hogy bölcsebb lesz gyalog elindulni.
Negyed óra késéssel megérkeztem a sulihoz és berontottam a matekterembe. Basszus! A többiek mind TZ-t írtak, ha ezt tudom be se jövök az első órára. Puffogva ültem le a helyemre és reménykedtem, hogy legalább 2-esre sikerül majd megírnom.
Napközben rámtapadt az okostojás Martin az osztályomból és mindenféle számára érdekes fizikai jelenségekről magyarázott. Nem volt semmi bajom Martinnal, de néha borzalmasan tudott idegesíteni. -Bonni ugye múlthéten a te haverjaid adtak koncertet-kérdezte egyik szünetbe. -Igen.-mondtam fáradtan. -Ott voltam-vigyorgott.
 -Szuper-mondtam még fáratabban hátha észreveszi, hogy idegesít. De semmi haszna nem volt így kénytelen voltam egész nap elviselni a fejét 
Egy óra körül kaptam Jaredtől egy sms-t, hogy nem tudnak értem jönni. Fasza, legalább az egész napom el lett cseszve és nem csak a reggelem. Hazafelé egész úton dühöngtem magamban mikor begpillantottam egy kölyök retrivert az úton. Odahívtam magamhoz.
-Szia aranyom-simogattam meg a fejét-hát te hogyan kerülsz ide?-kérdeztem tőle mintha választ várnék. Elkezdtem a nyaka körül kutakodni nyakörv után,hogy felhívjam a gazdájit, de nem találtam semmit. Ezekszerint árva vagy a gazdája kirakta esetleg elkóborolt. Nem hagyhatom itt az utcán még elüti valamilyen vadbarom. Nem számít. Fölviszem a lakásba akármit is fognak szólni a srácok. Ölembe vetten a kutyust aki hálából megnyalta az  arcom és hazacipeltem.
Hazaérve előszedtem a kutyának egy tálat és megtöltöttem vízzel és kapott tőlem még párizsit is. Hamar befalt mindent a szörpamacs mintha soha nem evett volna.
Mosolyogva néztem ahogy elkezd játszani az egyik elöl hagyott baseball labdával. A srácok ezért meg fognak nyúzni.
Azon kezdtem el agyalni, hogy milyen nevet adjak neki. Hiszen, ha meg kell tartanunk nem élhet a szerencsétlen név nélkül.
-Berry!-kiáltottam fel. Mire az apróság értetlenül nézett rám-Igen Berry ez a neved-mondtam neki. És láss csodát odajött hozzám. Még párszor próbálgattam, hogy valóban hallgat a nevére, de kísérleteim mindig sikeresek voltak.
Négy óra körül srácok hazaérkeztek. Gyorsan az ölembekaptam Berryt  és vártam széles vigyorral az arcomon, hogy mikor veszik észre az új családtagot.
-Azonnal vidd vissza-mondták egyszerre mikor meglátták a vigyorgó képem. De megvolt már a tervem, úgyhogy nem lesz esélyük.
-Mi? Nem.-mondtam határozottan-Nem rakom vissza az utcára, hogy valami baja essen.-Berry közben kiugrott a kezemből és oadfutott csóválva Jaredhez. Jared felvette és leült vele a kanapéra.
-Igazad van ezt tényleg nem tehetjük meg vele, de Bonni biztos, hogy van gazdája úgyhogy elvisszük az állatorvoshoz.- Érztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon, de igaza volt.
Az állatorvos szerencsémre nem talált csippet, de Jared erősködőtt, hogy mindenképpen meg kell találni a gazdit, úgyhogy csináltunk pár képet a kutyusról és kiraktuk a netre. Az állatorvostól még azt is megtudtuk, hogy kislány a kutyus és egészséges. Hazafelé bementünk egy kisállat kereskedésbe és Berry kapott egy kék alapon lila csontos nyakörvet és pórázt meg persze kutyatálat.

Hazaérve fogtam a labdát amit az első pillanatban kinyilvánított magának és kivittem a parkba. Miközben sétáltunk megcsörgettem Synt arra számítva, hogy Matt is vele lesz.
 -Igen?-hallottam a hangját.
 -Szia! Azonnal gyere a parkba mutatnom kell valakit és hozd magaddal Mattet is.-mondtam izgatottan. -Rendben-hallottam a hangjában, hogy vigyorog és lerakta. Öt perc műlva megjelentek de 3-an voltak velük jött Jimmy is az Avenged Sevenfold dobosa. Integettem nekik, hogy itt vagyok és közben eldobtam Berrynek a labdát.
 -Hali-köszöntem nekik és a visszarohanó Berryt az ölembe kaptam-Bemutom Berryt-mondtam vigyoroga. -Istene, de aranyos-mondta Syn. Az ilyen dolgokért mindig is oda volt-honnan szerezted?-kérdezte. Én meg szépen elmeséltem, hogy hogyan találtam meg Berryt és hogyan vettem rá Jaredéket, hogy ne rakják ki a szűrét a pamacsnak.-Úgyhogy most reménykedem, hogy senki nem fog érte jelentkezni és megtarthatom-fejeztem be a történetemet. Közben Jimmy elkezdte dobálni a labdát Berrynek. Fáradhatatlan volt a szörgombolyag. Végül már úgy kellett összeterelni, hogy hazalehessen vinni.
 -Kész hiperaktív-röhögött Jimmy.
 -Pont mint Bonni-mondta Syn nevetve mikor meglátta, hogy hogyan nézek rá.
 -Szóval akkor Berry a neve?-kérdezte Matt aki éppen a kutyát vitte az ölében.
 -Igen-bólogattam-ezt adtam neki bár magam se tudom, hogy miért. Csak úgy jött-mosolyogva vakartam meg a vajszínű kutyusnak a fejét.

 Egy héten keresztül vártam, hogy jelentkezzenek a kutyáért de nem történt semmi úgyhogy hivatalosan is Berry ezentúl a mi kutyánk. Jared és Shan végül belátta, hogy ellenálhatatlan Berry azokkal a nagy szemeivel és a bájával.

2. fejezet

Mire felébredtem, már késő délelőtt volt. Igaz, így sem magamtól ébredtem, hanem Shannon rázott a karomnál.
 - Bonni, támadj fel!
Nem nagyon érdekelt, de végül kinyitottam a szemem. Shannon már fel volt öltözve, én pedig próbáltam kivenni a pólóján látható nagy betűkkel írt feliratot. Egy idő után sikerült: MUDDAFUGGA. Jellemző...  Ez volt a kedvenc szava.
- Áruld már el - morogtam -, hogy minek kellett szombaton ilyen korán felkelteni!
- Csak viccelsz. Ugye? Te komolyan elfeljetetted a koncertünket! Még Syn-ék is fellépnek! - Shannon vérig volt sértve. Szuper! Most kell majd valahogy kiengesztelni.
- Bocs, én... kicsit még álmos vagyok, szét vagyok csúszva, meg ilyenek, tudod... - pislogtam rá, de még mindig dühösen nézett.
- Ezt megjegyeztem. - Leült mellém, majd bekapcsolta a tv-t. Elkezdett valami sorozatot bámulni, közben hozzátette: - Háromkor indulunk majd.  Most van tizenegy.
Bólintottam egyet. Egy darabig csak bámultam én is a tv-t, majd széles vigyor terült el az arcomon egy isteni ötlet miatt.
- Én leszek a sminkesetek - néztem rá Shan-re, aki ijedten bámult vissza rám. - Jó ötlet, nem?
Shannonból kitört a nevetés. Mikor végre levegőhöz bírt jutni, gúnyosan szólalt meg.
- Ó, nagyszerű! Neked aztán tényleg nagyon jó kézügyességed van, de komolyan. Hogy is volt legutoljára... talán halloweenkor? Alkoholos filccel festettél engem ki, mert összekeverted a szemceruzával. 12 órán keresztül az arcomról vakartuk le azt a szart! - újra elnevette magát. - Egyáltalán hogy keverhetted össze azt a két nagyon különböző dolgot?
- Ne nevess! Egyszer volt, egy szerencsétlen baleset, de többé nem fordul majd elő. Lécci, lécci, hadd én fesselek ki titeket! - könyörögtem nagy, bociszemekkel.
Sajnos Shannonnál ez kevésbé vált be, mint ahogy Jarednél szokott.
- Nem! - jelentette ki, majd felállt, lekapcsolta a tv-t és elment.
Sértődötten néztem utána.
Hát jó! Ha Shannon nem engedi, akkor Jared. Ha Jared sem engedi, akkor Tomo. Ha ő sem engedi, akkor jön Matt és Syn. Ha pedig megengedi valamelyik, Shan is megfogja látni, mennyit javultam halloween óta, és ő is megengedi. Mindenképpen sikerül majd a tervem.



Délután 3-kor elindultunk, igaz egy kis késéssel nekem hála. Kicsit sokáig válogattam a ruháimat. Elhúzódtak a dolgok.
Két óra utazás után megérkeztünk. Hatalmas volt a hely, hatalmas volt a színpad, és hatalmas volt a kajálda is, ami egy utcában volt a koncerthellyel. Természetesen Tomo, Jared és  Shannon berángattak magukkal, befaltak minden, majd elégedetten távoztak velem.
Hiába vártam Matt-et és Syn-t, nem jöttek... vagyis nem találtam őket.
Hétkor pedig nekikezdtem a tervemnek: Jaredet rászedni, hogy kisminkelhessem.
Bementem az öltözőjébe, ahol szokás szerint a haját igazgatta egy nagy tükör előtt, hogy minél kócosabb hatást keltsen. Volt rajta még egy lenge, ujjatlan póló, egy fekete farmer, valamint sötétkék converse-es cipő. Elcsodálkoztam: ritkán láttam rajta Converse-t.
Gyorsan összeszedtem magam, s belevágtam.
- Nahát, jól nézel ki - vigyorogtam. - Olyan Jaredes.
- Kösz, Bonni - mosolygott rám a tükörben, én pedig közeledni kezdtem, nagyon óvatosan.
- Szóval... ki a sminkes? - kérdeztem.
- Nincs, jelenleg. Csak a sminkesdoboz van itt.
Ez jó jelnek tűnt.
- Mit szólnál, ha esetleg én festenélek ki? Egy különleges sminket akartam neked. Na? - Jared szerencsére nem tudott a sminkes bakimról, így sok esélyem volt.
- Persze, felőlem - egyezett bele könnyen.
 Fellélegeztem, majd felvettem a dobozt a földről.
 Tíz perc múlva viszont már látszódni kezdtek a jelek, amik arra figyelmztettek, hogy azonnal hagyjam abba a mázolást: a smink elkenődött, itt-ott le se jött, volt, hogy fehérrel akartam enyhíteni a sok feketét... ami nagy hiba volt, Jared úgy nézett már ki, mint Joker.
 Kopogtak. Én gyorsan felkeltem és megparancsoltam Jarednek, hogy ne nézzen tükörbe.
 Mikor kimentem, becsuktam magam mögött az ajtót: így senki nem láthatja Jaredet. Szerencsére azonaban csak Matt és Brian volt, akik egyfolytában csak röhögtek.
 - Kitalálom - sóhajtottam -, be vagytok állva. Igaz? Mennyit szívtatok?
 Matt szólalt meg, könnyes szemekkel a sok nevetéstől. Syn a földön fetrengett a semmin nevetve.
 - Hoztunk neked is, nyugi - hadarta, majd elémtartotta a kezét, amiben egy adag... nem tudom milyen drog volt.
 - Épp sminkelek valakit...
 - Tejóég! - Syn felvisított a földről. Ő tudta a történetemet. - Ki az áldozat? Baszki, képzelem, hogyan néz ki.
 - Jared, és most nem kérek anyagot, kösz.
 Matt azonban az orrom alá tartotta, én pedig beleszívtam egy kicsit.
 - Cseszd meg, Matt! - üvöltöttem. - Egyáltalán mi ez?
 - Tudjam én? A lényeg, hogy jó egy kicsi belőle a koncert előtt. - Matt újra röhögni kezdett, Syn pedig követte a példáját.
 - Idióták! - ütöttem meg Matt-et. Ám a drog mintha máris hatni kezdett volna: én is nevetni kezdtem. Igen hangosan. - Na jó, én visszemegyek!
 Azzal bementem Jaredhez, s mikor megláttam, újra kitört belőlem a nevetés. Ő pedig a szemét forgatta.
 - Bepiáltál?
 - Matt az oka, véletlenül beleszívtam a cuccba - vihogtam.
 - Aha...
 - De várj, befejezem a smineket!
 Újra nekiálltam, és egyre csak rontottam a helyzeten. Ráadásul alig bírtam levegőt kapni.
 - Jared, azonnal gyere! - rontott be Tomo. - Kezdődik a koncert. - Megállt, majd elszörnyedve nézett. - Ugye nem így akarsz fellépni?
 Jared felpattant a tükörhöz. Mikor meglátta magát, mint Joker-féle kreálmány, üvöltözni kezdett velem.
 - A francba, Bonni! Ez most komoly? Istenem, hogy lehettem akkora barom, hogy hagyom magamat egy beszívott csajjal kifestetni magam?
 - A nagy része előbb kész volt - védtem az érdekeimet. Később rájöttem, hogy nem kellett volna.
 Jared elképedve nézte magát, majd felém fordult.
 - Hol a smink lemosó?
 Nem feleltem. Fogalmam sem volt. Talán mégcsak nem is volt lemosó.
 - Bonni, mondd, hogy van...
 - Nem tudom...
 Jared kirontott az öltözőből, én és Tomo követtük. Útközben még Shannon is becsatlakozott. Ijedten néztünk egymásra, amikor Jared mindenkinél arclemosóért könyörgött. Kevés sikerrel. Átszaladtunk Matt és Synékhez is. Matt végre magához tért és normálisan válaszolt, Syn viszont Jareden röhögött egész végig, azt ordibálva, hogy "vigyázz, mert Batman elkap!".
 - Bocs, de mi sosem tartunk ilyet - vont vállat Matt, Jareddel beszélgetve, aki inkább Synnel törődött: majdnem neki rontott.
 - Ugye Bonni csinálta, igaz? - kérdezte Shannon.
 - Igen, én... - vallottam be. - Nem számítottam rá, hogy ez lesz. Sajnálom.
 - A 'sajnálom' nem segít most - válaszolt Jared dühösen. Majd a röhögő Syn felé fordult. - Te pedig igazán magadhoz térhetnél végre.
 Csendben, tehetetlenül vártam. Igyekeztem láthatatlanná válni.
 - Király! - Szitkozódott hirtelen Shan. - Máris tíz percet késtünk ezzel. Bon, ajánlom, hogy valamivel kiengesztelj minket, mert amit most műveltél, az katasztrófa.
 - De most komolyan emberek - vágott közbe Syn -, mért nem mész fel így, Jared? Tök poén, egy jót nevetnének az emberek.
 - Hogy hülyét csináljak magamból mindenki előtt?! Nem, Brian, nem fogok rád hallgatni! Ez baromság, én egy normális koncertet akarok adni az embereknek, nem parádézni Jokerként!
 Tomo szólalt meg.
 - Szerintem meg igaza van Synnek. Poén az egész. Az emberek meg nevetnek egy jót.
 - Akarod, hogy kisminkeljelek titeket is? - ajánlottam föl komolyan. - Legalább még nagyobb poén lenne.
 - Ja, az tök cool lenne! - Syn újra röhögőgörcsöt kapott. - Elképzeltem azt a helyzetet. Bazdmeg, ez haláli!
 Egyikünk se találta viccesnek. Jared felsóhajtott, majd rám nézett.
 - Feljössz velem a színpadra. Nem érdekel, mit mondasz! Jössz! - megragadta a karomat, s elindultunk     Shannonnal a színpad felé.
 Elfogott a rettegés: vajon mit akarhat?
 Felmentünk a színpadra, ahol Jared a mikrofon elé állt. A tömeg üvöltött és nevetett Jared kinézetén, majd ő is mosolyogni kezdett. Shannon eközben leült a dobok mögé felkészülni, Tomo pedig megfogta a gitárját.
 - Emberek, bemutatom nektek BONNIT! - mutatott rám, mikor a nevemet ordította. - Ő készítette a sminkemet. Egy igazi tehetség. Ma este ő fog velünk gitározni, hogy bemutassa: nem csak a sminkeléshez ért. Tomo, add azt a gitárt oda Bonninak! Eljátszuk az Echelont vele!
 Tétován átvettem Tomo-tól, aki sok szerencsét kívánt. Megköszöntem, és rögtön elkezdtem felidézni magamban, hogyan is volt az Echelon. Majd elkezdtük.
 Sikeresen tudtam mindent. A tömeg is üvöltött, én pedig élveztem a pillanatot, elkezdtem hülyülni Jareddel.      Végül belenevetett az énekbe, majd mikor végeztünk mindketten meghajoltunk. Átadtam vissza Tomonak a gitárját, majd a színpad mögött Syn várt engem, és megtapsolt.
 - Nagyon tehetséges vagy! Jól csináltad! Bár furcsa volt téged a színpadon látni.
 - Igen. És nagyon élveztem. De Tomo az igazi, nem én.
 Syn mosolygott, de nem válaszolt. Ő elindult vissza az Avenged Sevenfold-hoz, én pedig maradtam nézni Jaredéket, amint egy felejthetetlen koncertet adnak. Persze jó párszor még elnevettem magamat Jared láttán.

1. fejezet

Csöngettek.......

Összepakoltam a sötétlila táskámba, fölvettem a fekete bőrdzsekimet, majd a vállamra kaptam a táskám és elindultam kifelé. A tanár még hisztizett mögöttem, hogy hova a fenébe is megyek, de abszolút nem érdekelt, hogy mikor van vége az órának. Meg akartam szabadulni a barom osztálytársaimtól és az egész sulitól. Kimentem a kapunk és megláttam Jaredet. Jellemző, valahogy magassága miatt kitűnt a tömegből. Dús, barna haja (a legprofibb módon) fel volt zselézve. Mintha kócos lett volna - Imádtam. Ujjatlan pólója alól kilátszott izmos karja és fekete farmerje volt. 

 Szerencsére még nem vett észre, úgyhogy mögé lopóztam és a nyakába ugrottam. 

-Váááá-övöltötte, majd elkezdett nevetni és lerakott-Bazdmeg, te vagy a halálom-mondta, én meg jutalmul megöleltem és vele együtt nevettem.  Elindultunk a kocsija felé, ahol Shannon és Syn vártak minket a hátsó ülésen. 

Mint kiderült ez hülyeség, nem is vártak, hanem verekedtek egy fél darab rágóért amit a kocsi egyik fiókjából halásztak elő. Majd mikor megláttak minket kiugrottak a kocsiból

-Szia kislány- mondták, majd megöleltek. Miután sikerült őket lehámoznom magamról és levegőt vehettem, beültem a kocsiba, Jared mellé az anyósülésre. 

-És most mit csinálunk?-kérdeztem bociszemekkel Jaredtől.

-Mattet fölszedjük és utána hozzánk megyünk, tudod csak a szokásos pénteki összeruccanás-mosolygott Jared és beindította a kocsi motorját.

-Ja! Gondolom csak a szokásos Call Of Duty-zás és közben sörivás-sziszegtem, morcosan, de Jared jól tutta, hogy igazából imádom az ilyen estéket és imádok videójátékozni is csak, hogy hisztizni is szeretek.  Fölszedtük Mattet, majd miután megérkeztünk a lakásba ledobtam a cuccomat és bevágtam magam a kanapéba. Mindig meleg érzéssel tölt el, ha otthon vagyok. Eszméletlenül jól sikerült berendeznünk a skacokkal a közös lakást. Shannon dobja a nappali egyik sarkában volt és Jareddel a gitárgyüjteményük mellett. Nem volt semmi rendetlenség ami eléggé furcsán is hangzik, ha az ember 2 fiúval lakik együtt, de Jared tisztaság mániás volt így ez a probléma is meg volt oldva. Már lassan 2 éve, hogy ideköltöztem, mert annyira nem bírtam az otthoni levegőt mióta meghalt az öcsém szüleimmel állandóan veszekedtünk és csak a srácok voltak képesek megérteni. Már ők a családom, hálás vagyok, hogy a szüleim felneveltek, de a srácokat inkább érzem családtagoknak mint a szüleimet. Hetente azért egyszer, kétszer beszélünk telefonon, hogy minden okés és élek, lélegzem.  

Belépett Syn a nappaliba és behuppant mellém a kanapéra. Végignéztem rajta. A fekete haja fölállítva mintha áramütés érte volna, de igenis jól állt neki. Egy mély V kivágású fehér póló volt rajta és egy fekete farmer.

-Hogy vagy és mi volt a suliba?-kérdezte.

-Tudod, csak a szokásos, mint kiderült az osztálytársaim egyre nagyobb faszfejek lesznek ahogy telik az idő-válaszoltam neki. Valamiért nem jövök ki az osztálytársaimmal, szerintem irritálóak és amikor megmondtam az osztály ’legmenőbb’ csajának, hogy akkor se fogok pon-pon lány lenni, ha ettől függ az életem, mert szerintem undorító, megfordult és azóta nem szól senki sem hozzám. Nem mintha zavarna, sőt áldom az eget, hogy ilyen agyonszolizott csajokkal nem kell beszélgetnem, akiknek csak a mellméret fontos és, hogy hány pasival smárolt már. Komolyan ennél szánalmasabbnak már lehetetlen lenni?! 

-De inkább beszéljünk másról, tudod, hogy hogyan viszonyulok a sulihoz-dőltem le hosszában a kanapéra és Syn ölébe rakva a lábamat.

-Rendben-mosolygott, szerinte nevetséges vagyok amikor ilyen mérges vagyok pár senkire-mit szólnál, ha szólóznánk egyett?-kérdezte édesen mosolyogva.

-Oké-pattantam föl. Imádok Synnal szólózni, iszonyatosan gyorsan képes gitározni és én csak kicsivel vagyok lemaradva a tudásától ezért mindig büszke vagyok magamra, ha a gitározás után Brian azt mondja, hogy alig bírta tartani a tempót. Odamentünk a gitárokhoz én kiválasztottam a saját, szóló gitáromat amin fekete alapon piros pacák voltak szétszórva. Tavaly kaptam ezt a fiúktól a szülinapomra. Syn meg fölvette a sajátját ugyanis nálunk is tart egy saját gitárt az ilyen estekre. Elkezdtünk játszani, végre valamilyen lazítás és kikapcsolódás a valóvilágból. Jared meghallotta a konyhából, hogy gitározunk, berohant fölkapta a saját fekete gitárját amin egy saját keze által rajzolt griffmadár díszelgett. Majd Shannon is beállt a dobok mögé, Matt meg kerítet valahonnan egy mikrofont és énekelni kezdet. Az egész ház a mi tombolásunktól zengett és még nem is volt este.  Csak gitároztam, gitároztam és gitároztam és egyszer csak minden elhallgatott és egyedül szólóztam tovább, baromira tetszett amit játszottam bár magam sem tudom, hogy mi volt az. Majd végül abbahagytam, kifulladva.

-Ez szupervolt-lelkendezett Matt-Baromira ügyes vagy-mosolygott és megveregette a hátamat amitől a tüdőm majd ki köptem és természetesen amikor meglátta az arcom hatalmasat röhögött rajtam.

-Köszbazdmeg-mondtam, majd a legmagasabb húrt kezdem el birizgálni a gitáron, természetesen tökre ’véletlenűl’. Mire mindenki elkezdett könyörögni, hogy hagyjam abba mire kegyesen abbahagytam és most én voltam soron, hogy röhögjek rajtuk.

-Biztos, hogy nem akarsz gitáros lenni a Marsban?-kérdezte Shan.

-Tuti, hogy nem. Nem tudok közetek donteni, így egyik bandában sem leszek benne-mutattam rá-ez van és el kell fogadni.

-Ki kér pizzát?- kérdezte Jared kisfiús mosollyal.

-Barom!-nevettem-egyszerűbb lett volna, ha meg se kérdezed, csak rendelsz-bokszoltam bele a vállába.

Miután megjött a pizzánk és előkerült valahonnan némi sör, bár én azt se tudtam, hogy tartunk itthon, beültünk a kanapéba és elkezdtünk a videójátékkal játszani. Természetesen az lett a vége, hogy valakitől elkunyiztam  a konzolt így én folyamatosan játszottam és a fiúknak kellett cserélgetniük egymás között.

Fél egy körül fölálltam odaadtam Mattnek a konzolt mert neki éppen üres volt a keze és elindultam a fürdőszoba felé. Lezuhanyoztam, majd visszamentem a fiúkhoz és beültem az egyik egyszemélyes fotelba magamköré csavarva az egyik takarót és néztem ahogy játszanak.  Aztán bealudtam. 

A történetről.......

Ez egy Fanfiction történet lesz, mely beleszövi a 30 Seconds To Mars és az Avenged Sevenfold tagjait.

A történetünk egy lányról szól, akit Bonninak hívnak. Végzős és együtt lakik a 2 pelenkás kori barátjával, Jareddel és Shannonnal (30 seconds To Mars). Emellett még 2 legjobb barátja is van: Brian (azaz Syn) és Matt ( Avenged Sevenfold).

Ui.: trágár kifejezések is lehetnek benne.